Forint és fillér a könyvelésben
Időről időre mindig felmerül egy-egy könyvelő dilemmájaként a fillérek használatával kapcsolatosan, hogy a főkönyvi könyvelés során hogyan is kell eljárni, mi is a helyes, hiszen a számlákon nem szerepel fillér, a program mégis számolja azokat.
Sőt a kerekítési szabályok már az 5 Ft-os nagyságrendig érnek a legutóbbi címletkivonás után! Időről időre mindig felmerül egy-egy könyvelő dilemmájaként a fillérek használatával kapcsolatosan, hogy a főkönyvi könyvelés során hogyan is kell eljárni, mi is a helyes, hiszen a számlákon nem szerepel fillér, a program mégis számolja azokat. Sőt a kerekítési szabályok már az 5 Ft-os nagyságrendig érnek a legutóbbi címletkivonás után.
Leginkább azt reklamálják, hogy az Evolut program miért számol fillért, sőt azt állítják, hogy az áfa könyvelésénél egyenesen szabályellenes a fillérkönyvelés, hiszen a számlán nem látható ennél a tételnél fillér. Minekutána ezt a könyvelési tételben is korrigálni kívánja: a program egyensúlyozandó, a beírt áfa összeg után a számla bruttó összegéből ismét számítást végez, azért, hogy a naplórendszerének egyezősége illetve az 1-4 számlaosztályok, és az 5-9 számlaosztályok közötti forgalmi, és különbözeti egyezőség két tizedesre számolva fennálljon.
Hát elég nehéz erre a felvetésre egy egymondatos elfogadható választ adni, mert több jogszabály ide vonatkozó előírását kell megismerni a válasz megértéséhez!
Forint és fillér az MNB rendeletekben
A magyar forint (neve kisbetűvel írandó; jele: Ft, ISO-kódja: HUF) 1946. augusztus 1. óta Magyarország hivatalos fizetőeszköze, valutája. 2008. február 26-a óta a forint szabadon lebeg a rugalmas árfolyamrendszerben. A forint a középkori Magyar Királyságban és az Osztrák–Magyar Monarchiában is ismert pénznem volt, illetve a történelem során más országokban is használták. A második világháború után, 1946. augusztus 1-jén vezették be az 1945–1946 évi hiperinflációt követően a pengő helyett a mai forintot. Kibocsátáskor még aranyalapú pénz volt.
1 Ft = 0,0757575 gramm arany.
1 kg arany = 13.210,00 Ft.
A 8700/1946 (VII.29) M.E. rendelet, és a 9000/1946 M. E. rendelet az értékét az 1927-es pengőhöz viszonyítva állapította meg, ami szerint 1 pengő = 3,40 forint. A forint váltópénze a fillér (jele: f) lett, de ez 1999 óta már nincs forgalomban. A Magyar Nemzeti Bank a pénzforgalom lebonyolítását az elmúlt évtizedben többször szabályozta. Már 1999-ben (1/1999. (MK 23.) kimondta, hogy a készpénzforgalomban a fizetések lebonyolításában nem lehet a fillért, mint váltópénzt használni. Ezt pár évvel ezelőtti újabb címletkivonással már 5 Ft-os határra emelte.
Az MNB ezen rendelkezése nem ellentétes a máig hatályos 9000/1946. (VII. 28.) ME rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal, amely megállapítja, hogy a forint 100 fillérre oszlik. Ez a jogszabály törölte el a pengőt, és határozta meg a forintot, mint az új hivatalos magyar fizetőeszközt.
A fenti szabályok egybevetéséből az következik, hogy a fillér, mint fizetőeszköz ugyan nem használható, de az érték meghatározásnál azonban figyelembe kell venni. A fillér az érték meghatározására továbbra is jogszerűen használható, függetlenül attól, hogy a fizetési forgalomban már csak forint szerepel! Nyilvánvaló, hogy ennek kivitelezéséhez a kerekítési szabályok nyújtanak megfelelő lehetőséget.
A Legfelsőbb Bíróság már 2000. évben egy eléje került ügyben kimondta: „…..még ma is, a fillér a forint osztott része az árak meghatározásakor, és a különféle elszámolások során jogszerűen használható, csak a fizetések lebonyolításánál kell figyelmen kívül hagyni a kerekítés módszerével….” [Legf. Bír. Gf. I. 32.644/2000. sz.] és ez azóta sem változott még.
Forint és fillér a számviteli törvényben
Ha a számviteli törvény szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor a 2000. évi C. törvény Számviteli törvény) 20. § (2) bekezdése úgy fogalmaz: „Az éves beszámolóban az adatokat – a (3)-(5) bekezdésben foglalt kivétellel – ezer forintban kell megadni.”
Ebből következik, hogy csak a forintban vezetett kettős könyvvitel alapján készíthető el a törvényi előírásnak megfelelő beszámoló, az esetlegesen devizában keletkező tételeket is forintban kell a főkönyvi könyvelés során rögzíteni. A Szt. 145. § (1)bekezdése előírja, hogy „A vállalkozó az éves beszámolóban, az egyszerűsített éves beszámolóban az adatokat a 20. § (2), illetve (3)-(5) bekezdésének megfelelően vagy forintban, vagy a létesítő okiratban rögzített devizában köteles megadni.”
A 20. § (1) bekezdése szabályozza a könyvekben való rögzítés kivitelezésének módszerét: „Az éves beszámolót e törvényben meghatározott szerkezetben és legalább az előírt tagolásban, az 1-3. számú mellékletben előírt tételeket a megadott sorrendben, a tételek továbbtagolásának, illetve összevonásának szabályai figyelembevételével, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett kettős könyvvitel adatai alapján, világos és áttekinthető formában, magyar nyelven kell elkészíteni.”
Tehát a fillér alkalmazásának kérdését úgy kell megítélni, hogy a számviteli 15. §-ának (3) bekezdése szerint a könyvekben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak kell lenniük.
A filléres pénzérmék a Magyar Nemzeti Bank 1/1999. (MK 23.) hirdetménye alapján 1999. október 1-jétől nem törvényes fizetőeszközök, ennek megfelelően a készpénzforgalom bizonylatai ezen időponttól nem tartalmazhatnak fillérösszegeket. A fillér, mint a forint váltóegysége viszont továbbra is létezik bankszámlapénz formájában, így egyes pénzügyi- és számviteli elszámolások során továbbra is keletkezhetnek fillérösszegek, amelyek létét a nyilvántartásoknak a fent említett §-nak megfelelően tükröznie kell. Ez oly módon történhet, hogy a fillérösszegeket az eddigi gyakorlatnak megfelelően továbbra is nyilvántartjuk. [2000. évi C. törvény 15. § (3) bekezdés (a valódiság elve)] Ugyanezen elmélet mentén ma már az öt forintos kerekítésnél járunk. Ebből talán az a következtetés is levonható, hogy a forint annyit vesztett mára már az értékéből, hogy 5 forint alatt semmit sem lehet kapni ma Magyarországon. Ha ez igaz, akkor a könyvelésnél a fillérre csak a jogszabály maradéktalan betartása miatt van szükség, továbbá a kettős könyvelésnek a naplózási, egyeztetési rendszere igényli a két tizedesig elszámolható váltópénznek, a fillérnek kimutatását. Az Evolut programok e tekintetben maximálisan betartják a jogszabályok előírásait, de automatikus kerekítési és különbözet-elszámolási szolgáltatásaiknál fogva teljesen kiszolgálják a könyvelőt, megkímélve őt a kerekítések és különbözetek kézi elszámolásától.
Ha már eljutottunk eddig, hogy a könyvelésben továbbra is jogszerű követelmény a fillérek használata, érdemes tovább vizsgálnunk azt, hogy a főkönyvi alrendszerek adatait, hogyan tudjuk illeszteni ehhez a követelményhez. Tekintettel arra, hogy Magyarországon nincs korlátozás arra nézve, hogy devizában nem lehetne elszámolásokat vezetni, értelemszerűen következik ezekből, hogy számlázni is lehetséges devizában. Ebből adódik azonnal az árfolyam-alkalmazás kérdése, és az általános forgalmi adó összegének megállapítása, továbbá az értékesítési ügyleteket főkönyvi elszámolása. E kérdések gyakorlati kivitelezésénél, az alapkérdések mellett állandóan kerekítési- és árfolyam-különbözetekkel találkozunk. A megoldás szabályainak megértéséhez két törvény előírásaiból kell kiindulni. Az egyik a Számviteli törvény (Szt. 2000. évi C. Tv.), a másik az Általános forgalmi adó törvény (ÁFA 2007. CXXVI. Tv.)
Deviza és forint
Devizában kiállított számla esetén a számla forintértékét a számviteli törvény 60. §-ának (4)-(6) bekezdései szerinti árfolyamon, elsősorban a választott hitelintézet által meghirdetett devizavételi és deviza-eladási árfolyamának átlagán, vagy a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell meghatározni. Ezen árfolyam használatától el lehet térni a minden eszközre és kötelezettségre egységesen alkalmazott csak devizavételi vagy csak deviza-eladási árfolyam alkalmazásával, ha a fentebb meghatározott átlagárfolyamon történő értékeléstől való eltérésnek eszközökre-forrásokra, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős, és az átlagárfolyam alkalmazása esetén a megbízható és valós összkép követelménye nem teljesülne.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban áfa-törvény) 80. § (1) – (2). bekezdéseiben meghatározza a külföldi fizetőeszközben feltüntetett értéknek az általános forgalmi adó alapjának meghatározásakor alkalmazható deviza- és valutaárfolyamot. Ezek szerint az ilyen – devizában, valutában kifejezett – ellenértéknek az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában érvényes, a külföldi fizetőeszköz vételére és eladására felhatalmazott pénzintézet vagy gazdálkodó szervezet által jegyzett árfolyamot kell alkalmazni.
A két törvény szerint alkalmazható devizaárfolyamok között a főkönyvi könyvelés, illetve az áfa alapjának meghatározása tekintetében is jelentős eltérés adódhat, mert természetesen egy devizában kiállított számlán az általános forgalmi adó összegét is a megegyezés szerinti devizában tüntetik fel.
Mivel az adófizetési kötelezettség kizárólag forintban teljesíthető az áfa törvény 172. §-a alapján a számlán az áthárított adót [169. § j) pontja] – a 80. § szerint meghatározott árfolyam alkalmazásával – forintban kifejezve abban az esetben is fel kell tüntetni, ha az egyéb adatok külföldi pénznemben kifejezettek. Ez az összeg lesz ugyanis az eladónál a fizetendő, a vevőnél a levonható, visszaigényelhető vagy visszatérítendő adó, függetlenül attól, hogy az érintett bevallások benyújtási határidejében, az áfa kiutalásakor, a számla tényleges pénzügyi rendezésekor stb. milyen árfolyamot kellene alkalmazni. Ezért elengedhetetlen, hogy a számlában a fizetendő adó összege forintban is szerepeljen a számlán.
Ma Magyarországon a nemzeti valuta elértéktelenedésének eddig lezajlott folyamata után nemcsak a fillérnek, de már az 5 forintnak sincs reális vásárlóértéke. Ezeket a címleteket, mint fizetőeszközöket a MNB kivonta a készpénzes forgalomból, de megmaradt a nem készpénzes elszámolások esetében. A főkönyvi könyvelés fent ismertetett szabályainak értelmében, a még szabályos filléres elszámolások megléte miatt is, illetve a könyvelésegyeztető technikák működése folytán teljesen szabályos a filléres algoritmusok használata a könyvelésen belül. Ezért van az Evolut Pénzügyi és Számviteli program úgy elkészítve, hogy a könyvelési programrészben is, és a számlázó programban is, a számítások eredményének könyvelése során a fillért eredményező tételeket is lekönyveli, ugyanis a most áttekintett és megismert számviteli-, és áfa-szabályok értelmében így tesz eleget a valódiság elvi követelményeinek kielégítése során.
Legyünk rugalmasak
Vita lehet a tekintetben, hogy a fenti szabályok azt is jelentik-e, hogy a számlában csak forintban, fillér elhagyása nélkül öt forintos kerekítéssel lehet-e az értéket feltüntetni, vagy ez csupán egy áru értékének fizetőeszközben kifejezett, mindenki számára megismerhető tájékoztatását szolgálja. Magyarországon a hivatalos fizetőeszköz továbbra is a forint maradt, aminek váltója a fillér – pénzrendszer szerint. Az anomáliát tehát a kerekítési szabályok ismeretének rugalmas alkalmazásával, elfogadásával lehet csak feloldani.
Nem vethet fel egy ellenőr jogosan olyan észrevételt, hogy a könyvelési program által készített listán nem pont az az összeg szerepel, mint a számlán, hiszen a mai magyar szabályrendszer hatálya alatt a kerekítésnek mindenhol működnie kell, így az előzetes áfanyilvántartás esetén is. Ráadásul az adónyilvántartás a számviteli nyilvántartásból készül, ahol már előbb tisztáztuk a fillér könyvelésének szabályosságát. Ehhez még bejött 2008 óta az 5 forintos kerekítés. Kézzel a kerekítési szabályoknak megfelelő, nem készpénzes számlát helyesen kiállítani nagyon nehéz – szinte lehetetlen. Az ilyen számlák könyvelésénél óhatatlanul minden tételt érint a kerekítés, így az áfaösszeget is.
A számviteli törvény 15. § (2) bekezdése szerint „A gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyeknek az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni…” (a teljesség elve). A kerekítési műveletek is gazdasági események, melyeket nem a partner számlájának közvetlen adatai alapján, illetve a vele kötött szerződés teljesítése, illetve pénzügyi rendezése során hozunk létre, hanem azokat egyéb jogszabályok írják elő. Ebből következően az Evolut program automatikus kerekítés-különbözet elszámoló mechanizmusa közvetlenül jogszabályon alapuló, gazdasági esemény-könyvelésnek nyilváníthatók. Mint ilyen megoldás megkíméli használóját a kerekítési különbözetek kézi kiszámolásától és vegyes-könyvelési lekönyvelésétől. A Szt. 15. § (3) bekezdésében előírt feltételnek pedig maga az alkalmazott rendszer felel meg, mivel „A könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. (a valódiság elve)”, hiszen az alapbizonylatok a könyvelési anyagban megtalálhatók, a bizonylatokhoz kapcsolódó könyvelési tételek pedig egyesével beazonosíthatók.
Nézzünk egy konkrét példát
Az alábbi adatokat egy vállalkozó kézzel írt készpénzfizetési számlájából vettem. (Az áfa akkor még 25 % volt)
A számla nettó értéke: 5.650,00 Ft
Felszámított áfa értéke: 1.412,00 Ft
Számla végösszege: 7.062,00 Ft
Megjegyezem: bár matematikailag helyes a fenti számsor, azonban mégsem pontos!
Mivel a számla tételeinél az egységárak megállapításánál a fillér elhagyása miatt már kerekíteni szükséges, tehát az egész számok a számla nettó értékéhez adottnak voltak tekinthetők.
Pár éve, azonban már nem csak a filléreket kell kerekíteni, hanem (címletkivonás miatt) már 5 Ft-ig kell azt elvégezni. Lényegében készpénzes számlát csak a készpénzforgalomban lebonyolítható címletekhez igazodóan lehet kiállítani.
Matematikailag, az elszámolásokban továbbra is alkalmazható két tizedest figyelembe véve a fenti számla az Evolut rendszerben következőképpen néz ki:
A számla nettó értéke: 5.650,00 Ft
Felszámított áfa értéke: 1.412,50 Ft
Számla végösszege: 7.062,50 Ft
Kerekítés: + 2,50 Ft
Számla végösszege: 7.065,00 Ft
Regős Gábor
Contorg Kft
Hivatkozott linkek: Wikipedia
